Ismert szakmai közhellyel kezdem: A reklámot egyre több indokoltnak látszó támadás éri, hiszen olyan agresszív stratégiát alkalmaz, mely leginkább a szőnyegbombázáshoz hasonlít. Ez hatásos lehet ha kevesen bombáznak de ha mindenki, mindig és hasonló stratégiával -amely a legtöbb esetben nem is nevezhető annak, csupán egy lekoppintott trend észnélküli követésének (mosópor, tampon, pelenka, jégkrém, autó -és sorolhatnám- klónok) - nem túl hatásos az eljárás. Az arcnélküli, valójában meg nem szólított célközönség közönyösen elzárkózik, csak egy - egy érdekes üzenetre kapja fel a fejét, mely hozzá kell tennünk szintén nem jelenti azt, hogy a termék eladási mutatóiban változás következne be (Mi az a MÜSZI?).
Sokat gondolkodtam azon, hogy a méltán népszerű UPC stand up comedy kampánya, vajon eléri-e célcsoportját. Az biztos, hogy sokan megismerik a céget, de abban már kevésbé hiszek, hogy ha valakinek ténylegesen szélessávú szolgáltatásra van szüksége a cég termékeit fogja választani, ennek oka pedig az évek alatt kiépített bevésődött cégimázs, mely pozitív alakítására nem alkalmas, ahogy a fent idézett reklám sem. A reklám nem, a pr viszont alkalmas lehetne.
Az apropó amiért a témát e fórumon tárgyalom, az a Ries „családi” kiadvány lassú beszivárgása a köztudatba, amelyben a marketingkörökben elismert Al „termékpozícionálás”. Ries lányával közösen értekezik a pr lehetőségeiről, hatásáról a reklám uralta marketinges agyak korában. Mivel magam „reklámkészítő” is vagyok gyakran értehetetlenül állok a megrendelők bugyuta és átgondolatlan kérései előtt, ami a legtöbb esetben az, hogy legyen olyan mint: és itt valami általuk tetszetősnek (jó vizuális ötlet, jó zene, ismerősök által dicsért kreatív) gondolt reklámra utalnak. A pr-os gyökereim és elkötelezettségem révén ilyenkor gyakran ajánlok egy-egy a termék és a cég profiljához illeszkedő kommunikációs stratégiát, mely a kampány során segít legalább a budget egy részének hasznos elköltésében.
Az, hogy miért-e fejetlen költekezés (nem)érdemes vizsgálni, de jelen post-ban inkább a pr hatékony alkalmazása mellett érvelnék és szeretném, ha gondolatébresztő bejegyzésem után szerzőtársaim is ezt tennék.
Az elméletben most oly népszerű interaktív marketing alapelve az, hogy kérdezzük meg a fogyasztót, hogy mit szeretne, azaz akár a pr eszközeit felhasználva kommunikáljunk vele, vegyük emberszámba, vegyük a fáradtságot és ne egy arctalan tömeghez szónokoljunk előre kitalált hamis klisék alapján, hanem válasszuk ki, hogy kihez szeretnénk szólni és fogalmazzuk meg cégünk személyre szóló pozitív üzenetét, amely felkeltheti érdeklődését és akkor esetleg a vevő vesz is tőlünk valamit. Kevesebb emberhez szólva többet mondhatunk, nagyobb hatásfokkal. Ma minden cég a biztonság, a bizalom, a harmónia, az egyensúly verbális üzeneteivel bombáz minket, holott egyáltalán nem érezzük magunkat biztonságban, a cégek ezért nem is tesznek semmit csak azt mondják: „bízz bennem” de miért?
Ha egy bank az évtizedek alatt nem érte el, hogy a ügyfelei megbízzanak benne egy 30 mp-es spot önmagában semmit sem ér. Egy Trabantra lehet azt mondani, hogy biztonságos akár egy Mercedes, nem hiszem el és nem vagyok egyedül ezzel. Ries példákon keresztül mutat rá arra, amit már régóta tudunk, hogy csak az a fontos, amit az emberek gondolnak az adott termékről, cégről és ehhez önmagában a reklám nem elég. Ma bármit vásárolok (nem az FMCG termékekre gondolok) előtte körülnézek a neten, megnézem mit írnak róla, természetesen nem csak a gyártó oldalán, online szaklapokban, hanem számomra meggyőző hiteles fórumokban, szakmai blogokban is. Választásomban legkevésbé befolyásol az, hogy éppen melyik fényképezőgépet, autót, hifi berendezést reklámozzák, csak azt követően válik ez érdekessé ha eldöntöttem melyik terméket kívánom megvásárolni.
Az, hogy melyik termék a jobb, több szubjektív, mint objektív szempont határozza meg. Ezek formálásában van szerepe a pr-nek. (Mitől biztonságosabb a Volvo mint a Seat?) Ez is mutatja milyen fontos, hogy elkülönítsük és helyesen alkalmazzuk a pr és a reklám eszközeit.
A pr kitűnő eszköz egy termék bevezetésekor is, egy téma edukációs előkészületeinél mindig a szürke tömegből lép elő valami új „szereplő”, aki lehetőséget kap arra, hogy felülírja az előtte elhangzó üzeneteket és terndeket.
A probiotikum és a wellness témakör, valamint a ráépült termékek példázzák ezt tökéletesen. Pár év alatt (női magazinokban, életmód kiállításon, promóciós kiadványokban, magazinokban felkért szakemberek, celebek edukációs munkájának köszönhetően ma már mindenki tisztában van vele, hogy az egészséges bélműködés alapja a napi rendszeres probiotikus joghurtfogyasztás. Erre épülve rengeteg étrendkiegészítő, vitamin, gyógyhatású készítmény jelent meg a piacon. Hasonló a wellness szektor felfutása, melynek szintén alapvető eleme a pr előkészítő, bevezető tevékenysége. A reklám ilyenkor szükséges stratégiai társként segít a jól megfogalmazott üzenetek közvetítésében (nem céltalan sulykolásában!) elérve egy hatékony termékeladás növelő marketingcélt.
Gondolatébresztőm zárásaként a reklámszakembereknek, marketingvezetőknek javasolnám a könyv elolvasását, hiszen a reklám és a pr sem élhet egymás nélkül, úgy ahogy a vevő és az eladó sem, csak a helyes viszont kell meghatározni, valamint az interakció lehetőségét megteremteni.
A kevesebb néha több, nem feltétlenül a reklámnézettség, olvasottság az értékesítési mutatók legpontosabb irányszáma. A reklámnak annyi, a pr a tuti?
Al Ries-Laura Ries, A pr tündöklése, a reklám bukása, Geomédia, 2005.
Kornél,
A reklámszakmában léteznek pro és kontra vélemények a pr–tevékenység fetisizálását illetően. Többen csupán egy komplementer kommunikációs csatornaként tekintenek rá, ám azt azonban egyre többen ismerik el, hogy a valódi hatékonyságot a ma oly népszerű, originalitásra törekvő reklámokkal szemben csak a hitelességre épülő ún. pr-típusú „reklámok” képesek elérni. A hitelesség és a szavahihetőség szempontjából a valóságot csak kis mértékben megszépítő mezsgyén a legnehezebb a közlekedés. A konkrét tényekre és adatokra való görcsös hivatkozás egyre nagyobb ellenhatást vált ki.
Al Ries és Laura Ries – „A pr tündöklése, a reklám bukása” c. bestseller szerzői leírják, hogy a reklám az eredeti rendeltetését tekintve halott, mert elveszítette márkaépítő funkcióját. Al Ries, - aki Jack Trout-tal karöltve - a “Pozícionálással, Alulról építkező marketing, A Marketing 22 Vastörvénye” beírta magát a marketing történelembe, ismét nem okozott csalódást: egy klassz vitatémát dobott fel, amit ráadásul hiteles példákkal támaszt alá.
Snitt -
Al Ries már a Marketing 22 vastörvénye c. alapkönyvében kikelt a “line extention” ellen. Ez az a rövidlátó marketing fogás, hogy van egy sikeres márkád, és egy másik terméket is piacra dobsz ugyanazzal a márkanévvel (pl. a Nivea kézkrém sikere után a cég piacra dob egy Nivea sampont). Erre mit enged meg a lányának, Laurának a jó öreg Al Ries? Hogy marketingesként keresse a kenyerét! A baj csak az, hogy a “Ries, a marketinges” már foglalt a célpiacuk fejében. Al Ries felismerése itt azt jelenti, hogy a lánya akármit is tesz, sosem lehet olyan sikeres, mint a papa. Szóval szerintem Al egy nagy marketinges, de most vizet prédikált és bort ivott.
Sintt:
A szerzők, a reklámszakma nagy gurui, Al Ries a pozícionálás atyjaként ismert, a Pr tündöklse és a reklám bukása c. könyvében megkérdőjelezi a beszédérték (talk value), word-of mouth (zsongás) mindenhatóságát. Számos példával illusztrálják, hogy ezek a jelentős word-of-mouth-t generált kommunikációs aktivitásoktól átitatott termékek nem szerepelnek igazán jól az eladási statisztikákban.
Justin Kirby, aki a szájreklám generálásában élen járó Digital Media Communications tulajdonosa - a szerzőpárosnak némiképp ellentmondva - számszakilag vezeti le a „net promoter score” indikátor felhasználásával, hogy hogyan is járulhat hozzá a word-of-mouth az üzleti eredmények növeléséhez.
Justin Kirby (Digital Media Communications), illetve a London School of Economics („Advocacy Drives Growth” c. tanulmánya – 1256 főt kérdeztek meg, CATI-teszt). A kutatás megpróbálta a word of mouth és az eladási mutatók között valamilyen korrelcáiót kimutatni, melyet „Net Promoter Score”-nak nevezett.
Érdekes részeredményeket is publikáltak a kutatásból:
- a word of mouth 1 %-kal történő emelése az eladások terén 8.82 millió fontot jelentett;
- a word of mouth terén elért 7%-os növekmény az eladás terén 1%os eredményjavulást produkált;
- a negatív word of mouth 1%-os csökkentése 24.84 millió font addícionális jövedelmebővülést okozott;
Paul Marsden, a memetika marketingguruja még tovább megy, hiszen a pozitív üzenet esetén 10-30 százalékos bevétel-növekedést is reálisnak tart.
Sergio Zyman is azt vallja a „The end of advertising as we know it” c. könyvében, hogy a dolgokat a vevő fantáziájára bízni olyasmi, amit a vérprofi marketingszakember sohasem akarhat. A vérprofi PR-szakember sem!?
Az alábbiakban olvasható eszmefuttatás nem kórkép, csupán egy rögtönzött körkép akar lenni a pr-tevékenység általad is leírt néhány faktoráról. Természetesen nem tartalmaz kőbe vésett igazságot. Nyitott vagyok a témával kapcsolatos építő jellegű, konstruktív kritikára, s bízom benne, hogy az írás nyomán elinduló viták, diskurzusok, korrekciós igények is hozzájárulhatnak a terület kontextusbeli árnyalhatóságához, átláthatóbbá tételéhez. Talán az ismertetett megközelítés alapján a további elemzések a jövőben árnyaltabban, strukturáltabban lesznek elvégezhetőek.
Üdv:
Berkes Péter
Tiszteltelettel olvasom ezeket a sorokat ismét, ami jelzi: gyakorlati és elméleti tudással rendelkező kollégák, nagy tudású szakemberek folytatnak szellemi eszmecserét.
Azonban elolvasva a sorokat, akkor is számomra csak a gyakorlati megvalósításítás tűnik egyértelmű megoldásnak.
Mind a PR, mind a reklám, a marketing egy célt szolgál a profitábilis gazdasági megközelítésében: az eladást.
Az eladás alapja a vásárló, aki a vállalattal, eladóval kialakult hosszú távú bizalomra, vagy a termék/szolgáltatás újdonságára alapozva fog “cselekedni”, azaz vásárolni.
Ahhoz, hogy egy vásárló folyamatosan megtömje a vállalatok/forgalmazók/kereskedők zsebeit, és pénztárcáját megnyissa még két fontos tényezőt kell figyelembe venni: az időt, a folytonos változatosságot, az izgalmas, gyorsan változó újdonságot, a divatot. Az egyéni igények kialakításához, a vásárlási motivációhoz pedig további meghatározó élményben kell részesíteni a vásárlót ” akarjon ahhoz a modellhez tartozni, aki ezt a szolgáltatást/terméket megveszi”.
Mély tisztelettel meghajlok minden szakmaiság előtt, viszont egy dolgot nem szabad elfeledni: a PR felé azért tolódik el mostanában a figyelem, mert nagyon sok gyártó és forgalmazó azt gondolja, hogy a PR kisebb anyagi befektetéssel, hosszabb időn keresztül nagyobb forgalmat biztosít számára, mint a reklámra fordított összegek - kisebb pénz, nagyobb hatás elve alapján.
Ez szerintem butaság, hiszen a hír egy rövid életű újdonság- egyszeri. Ahhoz hogy az ember megtanulja és akcióba lendüljön- és vegyen - ahhoz sajnos hirdetés- többszöri alkalommatl történő információismétlés- és széelskörű reklámeszközök kellenek. Folyamatos kommunikáció, a vásárló folyamatos emlékeztetése, vizuális és kommunikációs jelekkel, hogy számára a termék kell és azt meg kívánja venni.
Szóval én azt gondolom, hogy most ez is csak egy átmeneti irányzat, ami egy kis idő eltelte mulva lecsillapodik.
Valójában mind a kettő kell: PR és reklám továbbá a marketing és az értékesítési eszközök/csatornák tudatos és összehangolt alkalmazása. Ezek nem választható és komplementer fogalmak, hanem egymást kiegészítő eszközök a profit érdekében.
Elnézést, de a téma ilyen irányú felvetését a gazdálkokodói logika jelenlegi divathullámának érzem.
Al Ries valóban jópárszor ellentmond magának, vagy csak egyszerűen az idővel változnak a nézetei, mint mindenkinek. A “line extention” kérdésében legalább hű marad magához a ‘PR tündöklése’… c. könyvben. Azonban a ‘Marketin 22 vastörvényében’ elismeri: néha a lineáris választékbővítés is ereményes - gondoljunk csak a GE névre (Veresegyházon kerámia hajtóműveket fejlesztenek, Budapest Bank, a Genpact IT és pénzügyi outsourcinggal foglalkozik - bár ők talán a szerencsés névváltoztatós kivétel - aztán ott van a Healthcare stb. - de a GE az a GE). Saját nevére a marketingben biztosan úgy tekinti, mint a General Electric-re a világpiacon. És valljuk be, Al Ries lányaként én is marketinggel foglalkoznék, hogy a pozícionálás egyik fontos leckéjét idézzem: legyen jó neved!
Kedves szerzőtársak,
azt gondolom kissé provokatív gondolatébresztőm elérte célját,
örülök, hogy a szöveget többen is megtámogatták saját érveikkel és ellenérveikkel,
szívesen visszakapcsolódom a beszélgetésbe, amint egy kis lélegzetvételhez jutok, a pr és a reklám eszközeinek versenyeztetése között:)
Egy dologban vagyok csak biztos, hogy azok a kampányok lehetnek igazán sikeresek, melyek az interaktivitás jegyében a fogyasztó által megfogalmazott valós igényekre, vágyakra épülnek, a fogyasztót megismerve, felmérve a “tukmálás” eszköze helyett, annak problémáira adnak általa is elfogadott releváns választ, engedik dönteni, hogy ő maga akarja, vagy ne akarja a terméket( persze az a cél, hogy akarja és ez a fő feladat). Jelen helyzetben úgy érzem a klasszikus reklám ennek kevésbé felel meg, mint néhány valóban sokszor (tévesen)olcsósága miatt választott pr kampány, persze az is kérdés, hogy milyen szektorban és milyen fogyasztói csoportban gondolkodunk.
Üdv
Kornél
Úgy gondolom, hogy az FMCG szektorban ezért alakult ki a trade marketing, illetve jöttek létre a különböző CRM megoldások. De most azt hiszem pr-ezünk.
Ries marketingesként ajánlja a pr-t, mint megoldást olyan vállalatoknak, amelyeket tönkrevágna egy - esetleg két költséges és sikertelen marketingkampány. Ez szerintem becsülendő (hacsak nem nyújtanak ők is full service pr-t)Vajon mennyire jellemző ma Magyarországon, hogy egy reklámügynökséget megkeresnek relatíve sok pénzzel, de ők inkább azt mondják, hogy egy olcsóbb pr akcióban látják a nagyobb siker zálogát? Szerintem ez csak akkor fordulhat elő, ha az ügyfelet házon belül tartják és azt mondják, ők kivitelezik az akciót, aztán ha több lesz a pénzük, majd náluk költik el csili-vili reklámokra is.
Ezzel nincs is gond és általában a reklámosok tanulnak pr-t is, de vannak-e annyira kompetensek, mint egy rendesebb full service ügynökségnél?
Ahogy én látom, a kommunikációs szakmában nagyok az átfolyások, hogy ez mennyire hasznos, azt megítélik majd a megrendelők. Viszont az olyan alakulatok, mint pölö a Café csoport, szerintem annak köszönhetik sikerességüket, hogy integráltan kínálnak különböző vevőösztönző kommunikációs szolgáltatásokat. A pénzügyi intézeteknél és a telekommunikációban egyértelműen elharapódzott az integrált szolgátatásos tendencia (bank biztosítás hitelintézet magánnyugdíjpénztár egészségpénztár stb.)(vonalas telefon mobil szolgáltatás kábeltévé szélessávú Internet digitévé közösségi oldal stb.), vajon jelen tárgyalt szférában is feltörhet ilyen divathullám?
Uhh, kicsit elkalandoztam, de azért várom véleményeteket.
Kedves Kornél!
Nem vitatkozni szeretnék, de egy dologra hívnám fel a figyelmedet. Minden fogyasztó egy szerepmodelt követ- akár tanítják, akár belenevelik, akár saját értékrendszere-ismerete- tudásrendszere alapján alakul ki-, de szerep modelt követ. A szerep modell pedig egy tanulási vagy azonosulási modell alapján alakul ki benne. Ennek a modellnek az ismeretében fog cselekedni.
A reklámmal és PR-ral foglalkozó szakemberek sokszor nincsenek is tudatában annak a ténynek, mekkora felelősséggel bírnak: tanítanak.Tanítanak élni, alkalmazkodni a társadalomban, eligazodni, és igen - kiválasztani a vélhetően a vásárló számára legjobb megoldást/terméket. Kicsit talán túlzó: de tanítanak élni- megélni élményeket a mai modern kor követelményeinek alakítása és megismertetése útján. ÉS ebben a tanításban van negatív és pozitív kép egyaránt. És itt merül fel a felelősség kérdése számomra.
A tudatos/tudattalan fogyasztó- és vásárlóvá válás extrém példája a következő. Vegyünk egy ősembert, a maga horda környezetében a kóbunkójával. Rakjunk le mellé egy mosógépet. Mi fog történni? Maximum a szép csillogó “csoda előtt” saját ismerete alapján áldozatot mutat be, vagy netán fogja a törzset és kóbunkóval jól elkalapálják/szétverik az ismeretlen-forgó morgó “csodát”.
Ha megtanítod szegény ősembernek mi az elektromosság, az egyéni higénia, a mosógép célja, lényege- a végén kapsz egy civilizált embert, hiszen több ezer év, és modern kulturánk lényegét is bele kell “táplálnod” ősemberünk agyába, aki ezt megismerve igényekkel kezd bírni,elvárásai lesznek, és igyekszik a modern szerepmodellt követni- saját kényelmének érdekében. Na és azt is rögtön szükségletnek kezdjük már közösen nevezni - és az ősember civilizált emberré vált.
Az interaktivitást csak akkor tudod kiváltani, ha tanítasz - és tukmálsz információt: mit, hogyan, milyen módon ismerhet meg, tehet magáévá a reklám és PR által informált személy.
Kérlek ne keverd össze a mai rekláminfo által keltett hamis életkép modelleket azzal, hogy a vásárlóval komoly hiteles kommunikációt folytatsz. Mert csak ez alapján lehet hiteles kérdés-felelet, akció-interakció játékot kivívni vele. Különben az elégedetlen vásárlók megrohamozzák az ügyfélszolgálatot, jönnek a fogyasztóvédők a GVH. És a társaságok csak azt nézik: milyen olcsó eszközzel lehetne a legjobb értékesítési eredményeket elérni.
Én inkább azt mondanám: eljött szükségszerűen a hiteles kommunikáció kora, amit a vásárlók öntudatra ébredése és igényessége is megkövetel. Végül is erre neveltük őket mindannyian.
Kedves Kornél!
Olvasgatom az itt leírtakat és arra jutottam , hogy mennyi ráérő Szabad gondolkodó van ma a magyar reklámpiacon , mi lenne ha ez a sok ember aki ilyen sok okosat tud leírni , kigondolni , máshol kamatoztatná tudását . Én speciel a politikát tudom javasolni , mert ott nagyon sok pr szakemberre van mostanság szükség , hogy mint amit itt is olvasok a sok furcsaságot emészthetőn el tudják adni , Nekünk!
Tehát javaslom próbálkozz Te is ott , azt gondolom megtalálod a pártod és azt akinek szüksége van egy ilyen remek gondolkodóra.
Sok sikert :
Ugodi Tibor
Kedves Tibor!
Berkes Péter biztos örülne a hozzászólásaidnak a Spin Doctoros topicban, ajánlom azt!
Kornél pedig nem hiszem, hogy annyira ráér, ha két hete nem posztolt…
Tisztelt Hozzászólók!
Èlvezettel olvasom a hozzászólásokat, de egyszerűen nem értem, hogy miért kell a politikát belekeverni a témába?
De erre inkább nem is kell válaszolni.
Nos, én magam bizos, hogy nem tekintenék úgy a pr-re, mint egy újabb “divathullám”, viszont tökéletesen igazat adok abban, hogy kevés vállalat engedheti meg magának, hogy ne éljen a klasszikus marketing komm. fogásokkal. (Ha már a pr ezen szűk (marketingorientált) értelmezését vesszük most alapul.) Fontos szerintem ugyanakkor figyelembe venni a vállalat vagy szervezet profilját. B2B vállalatoknál nem hiszem, hogy mérvadó, hogy hány óriás plakát lóg az utcán, viszont annál fontosabb, hogy mi olvasható róla az újságban és ugyanez fordítva.
Nem új fogalom tehát ez integrált komm., de tény, hogy egyre inkább fontosabb, hogy a fogyasztót hiteles forrásból szólitsuk meg. Vegyük például a blogokat. Baromira nem érdekel, hogy mi megy a TV-ben 8 és 10 között, viszont, ha a kedvenc szerzőm, a kedven blogomom azt írná, hogy Gyerekek, ennyire még egyik mosópor se szette ki a **rt a gatyámból, akkor biztosan meggondolnám másnap, hogy mit vegyek.
Elnézést a vulgáris kifejezésért, csak igyekeztem a blogokon uralkodó lazább hangulatot idézni…
Üdv!
Tibor,
miért kell így beszólni Kornélnak? A felvetése eléggé általános és fontos is, ráadásul a napi gyakorlatban is érintett. Ugyanakkor az persze nem igaz, hogy a megközelítésével egyetértenék, sőt. Nagyon leegyszerűsítő és ráadásul igaztalan szembeállítás, hogy az ATL klisékre épít, de a pr az aztán a megoldások legjobbika. A hirdetők (kommunikátorok) briefbe fogalmazott vágyai éppen azért emelnek ki már korábban megvalósult kampányokat, mert a direkt márkaüzenet mellett a másodlagos terjesztésben is bíznak (UCG feldolgozások, egymásnak ajánlás, stb). Ez nem feltétlenül az idiotizmust, a hozzá nem értést jelképezi, hanem orientál arra, hogy milyen elvárások lehetnek az anyaggal kapcsolatban. (Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy vannak olyan ügyfelek, akik számára ez nem ilyen átgondolt, hanem a Kornél által említett leegyszerűsítő utat választják, de ebből általánosítani kifejezetten barátságtalan dolog).
Hasonképp el kell utasítani a pr tökéletességének mítoszát is - és én most attól a csúsztatástól el is tekintenék, hogy Kornél a reklámban a rosszat emeli ki és állítja szembe a pr remek alkalmazásával - szóval azt ajánlani, hogy termékbevezetéshez alkalmas (sőt legalkalmasabb) a pr minimum erős korlátok között lehet igaz, hiszen pl a versenykörnyezetben élő tömegtermékek esetében pr eszközökkel bevezetni egy terméket gyakorlatilag lehetetlen, mert a körülötte megtalálható kommunikációs erő elnyomja az üzenetet.
Persze a pr hatásosabb lehet b2b vagy szélsőségesen niche piacokon megtalálható termékek esetében - vagy nincs is olyan hirdetési közeg ahol igazán célzottan lehetne megjelenni vagy az elvárt árbevétel nem képes kigazdálkodni - de ezek inkább a kivételek, különösen ha a teljes magyarországi marketing-budget arányában vizsgáljuk.
Szóval: fontos eszköz a pr, de ha valaki mindenre ezt szeretné ráhúzni, akkor könnyen találhatja magát az ajtón kívül egy ügyfélnél, mert nem tanácsot ad, hanem el akarja magát adni - és ez nagyon nagy különbség).
PS: De azért mert nem értünk egyet még nem kellene egymást elküldözgetnünk a pályáról - különösen nem a politikába, ugye Tibor…
Kedves Tibor!
Köszönöm észrevételed, azt gondolom azért nem csak a reklám és a pr világában vannak “ráérő” emberek, örülök, hogy nálatok a rádióban van elég elfoglaltság, így nem zavar annyira munkádban az itt olvasható gondolatfolyam
Kedves Bulbul,
igazad van, felvetésem szándékosan általános és provokatív,
írásom végén ezt jelzem is, azt gondolom a blog célja a közös gondolkodás elindítása, a tapasztalatok megosztása,a pr( esetenként reklám) emberközelivé tétele, egyébként a könyv üzenete a pr ” egekig magasztalása”, nálunk nem minden esetben időszerű, (ésszerű), Ries azonban érvel a pr eszközök pl. termékbevezető ereje mellett, azt gondolom erre van elvétve példa magyarországon is, egyébként az is jó lenne, ha a szakmaiság nagyobb teret kapna az ügynökségek munkájában és a próba szerencse elv helyett, az ügyfél “gondolatait” inkább kreatív ötletek és jól felépített kommunikációs kampányok terelnék a “jobb belátás” irányába.
full service:
A full service ügynökségek, összevont marketing-pr osztályok alapvetően jól működnek,
de előfordul sajnos olyan is, hogy így a pr csak egy kis részt kap (1-2 fő) a tortából, és ezáltal önálló erejét, csak a reklámosokkal együttműködve, általuk elnyomva tudja kifejteni.
a pr olcsó:
A reklám és pr szerintem nem árban konkurense egymásnak, a pr
kommunikációra épülő, téma edukációt elősegítő, márka/cégismertséget, márka/cég imázst növelő, ezek révén végső soron eladásnövelő eszközök tárháza. Amely eszközök pénzbe kerülnek szintén(sajtómegelenés, celeb, rendezvény, szponzorációs aktivitás, produkció stb.)
a pr szakembernek ezért elsősorban nem az ingyenmegjelenésekért kuncsoró “szakembert”, hanem a kreatív ötleten alapuló jól felépített kommunikációs aktivitásokat megteremtő, koordináló alkotót tartom.
elnézést, ha csak késve reagálok, de a feltételezéssel ellentétben elég sok dolgom van
Köszönöm hozzászólásaitokat,
Üdv Kornél
Tisztelt Hozzászólók,
van úgy néha, hogy pár botcsinálta pr-es - mint amilyen én magam is vagyok - ide téved erre az oldalra és próbál valami érdekeset, főleg hasznosat olvasni, pláne szakmai dolgot, hogy a mindennapokban a koszon kívül más is ragadjon rá.
Az álláspontok és érvek ütköztetése, az építő jellegű vita mindenki számára hasznos lehet. Ebből vajmi keveset sikerült azonban felfedeznem Ugodi úr hozzászólásában, nem beszélve az ajánlásairól.
Ha jól sejtem, ez a fórum egy kötelezettségek nélkül létrejött - és használható - szakmai platform, ami az első mondatomban szereplő céllal jö(hete)tt létre.
Ami a témát illeti, szerény véleményem szerint a mai reklámok “szőnyegbombázása” és az üres mondatok, jellegek puffogtatása a pénz rossz hatásfokú elköltése. Véleményem szerint ma olyan időszak van, amikor a pr és marketing egymással összhangban kell, hogy megszólítsa a célcsoportokat és érjen el eredményt. Nagyon jó példa erre az, ha egy bankkal szemben x évtizeden át nem alakult ki bizalom, akkor egy marketingprojekttől mitől fog? Főleg úgy, ha besétálok ebbe a bankba és beállok a sorba nem ezt tapasztalom.
Mert ma egy fogyasztó, egy ügyfél elvárásokat támaszt, nem is akármilyeneket. És máris túlmutattam a kommunikációs kérdésen.
Tehát egy adott szervezetnél a minőségi munkán/változtatáson túl komplex kommunikációs feladatokra, projektekre van szükség, amely marketing és pr feladatokat ölel fel.
A penge éle, hogy meddíg szimpatikus a dolog és honnét lesz tolakodó.( Nyomulós, kifejezetten agresszív ajánlatok.)
Más, a reklám lényege a - hihetőség.
Közvélemény kutatások szerint a Bankárok és az Önkormányzati képviselők már elvesztették hitelességüket.
Laikus.