Érdeklődve figyelem a vállalatok és pr-ügynökségek ajándékozási gyakorlatát. Én úgy látom, az ajándékozó céljai a következő három kategória egyikébe sorolható be:
* Egy gesztus, ami a kapcsolatok elmélyítését szolgálja - ami akár inkorrekt elvárások alapja is lehet mindkét fél részéről.
* Egy esemény vagy ünnep elengedhetetlen kelléke. Megjelenik benne az a hétköznapi gyakorlat, hogy ünnepek alkalmával figyelmesek vagyunk egymáshoz - különösen igaz ez a vendégeket fogadó házigazdákra. Olyan természetes velejárója egy-egy sajtóeseménynek, mint a sajtóanyag. Korrekt, de kommunikációs szempontból előnytelen megoldás.
* A marketingkommunikáció egyik eszköze: megjeleníti, például vizualizálja a kommunikációs tartalmat. Ugyanolyan kreatív eszköz, mint mondjuk egy esemény helyszínválasztása, vagy a helyszíni dekoráció. Én ebben a szemléletben látom a helyes irányt.
Az újságírói ajándék nem csak egy gesztus tehát: üzenethordozó. Egy új vállalati vezető, vagy szolgáltatási ág bevezetésekor - mondjuk a Jövő Házában, hogy már a helyszín is koncepcióba illeszthető legyen - megtartott sajtótájékoztatón az ajándékba adott finom újbor maga is üzenethordozó. Az imidzs építésnek fontos eszköze.
Az ajándékozással sokszor bakot is lőhetünk. Volt olyan vállalat, amely tiltakozásunk ellenére egy nagyobb összegű vásárlási utalványt adott ajándéknak újságíróknak. Nem is lepett meg minket, amikor néhányan postán visszaküldték az utalványt az eseményen megjelent újságírók közül. Nem tagadom, nem mindenkitől érkezett vissza, de történetesen pont a vállalat számára fontos médiakör reagált rá elutasítóan.
Létezik egy újságírói etikai kódex, amit persze valamennyi szerkesztőség szabad kiegészíthet, de a legfontosabb irányelveket tartalmazza. Ez a kódex nem csak az újságírók, hanem a velük kapcsolatban álló kommunikációs szakemberek számára is iránymutatás. Nekünk ezeket az előírásokat ugyanúgy tiszteletben kell tartanunk.
Ugyanakkor az ajándék értelmezése, definiálása sem teljesen egységes. Miként írhat meg egy autós újságíró egy tesztet, ha nem vesz részt a sajtóúton, ami tőle, és sokszor a nemzetközi cég magyar képviseletének szándékától függetlenül is a tengeren túl szerveződik?
Jó lenne törölni a régi, rossz beidegződéseket. Ha jó kapcsolat kiépítésére törekszünk az újságíróval, és azt az ajándékozással szeretnénk elérni, nos, ez egy erősen túlhaladott elképzelés. Szerencsésebb, ha partneri kapcsolat kiépítésére törekszünk, vagyis odafigyelünk az újságíró szakmai érvényesülését segítő igényekre, mint az exkluzív információ nyújtása, a gyors adatközlés, egy témakör befogadását segítő részletes háttérinformáció, stb. Komoly médiumok számára ez talán nagyobb érték, mint egy drága ajándék - és nem egy alkalomra szól!
Hozzászólásom “odahaza” olvasható:
http://mediablog.hvg.hu/2007272.aspx
Én csak azt nem értem, hogy erről minek leírni bármit is??
Teljesen fölösleges okoskodás, sőt mi több - fontoskodás…
Ez senkinek nem tűnik fel?
Szia papete, bárcsak igazad lenne!
Erről a kérdésről minél többet kell beszélni, hogy mindenkinek egyértelművé váljon: aki ajándékot ad vagy elfogad, valamit nagyon félreértett.
Nagy Tamás hozzászólása fontos és nagyon örülök, hogy a pr-esek oldaláról is hallani ilyen egyértelmű hozzáállást.
A helyzet pedig nem könnyű, mert sokfajta újságíró létezik. Minden bizonnyal van olyan is, aki örül az ajándékoknak és talán még érdemes is adni neki (más kérdés, hogy nekünk újságíróknak magunknak kellene erre figyelni és a szakmai szervezeteken keresztül visszaszorítani az ilyen gyakorlatot). Vannak viszont olyanok is (ahogy azt Nagy Tamás is megfogalmazta) akik nem fogadnak el semmilyen ajándékot mert tudják, hogy ez összeegyeztethetetlen az újságírói etikával.
Az hiszem a jó pr-esnek ma Magyarországon az lehet a feladata, hogy ebből a szempontból is ismerje az újságírókat. Persze csak akkor, ha már muszáj ajándékot adni, például azért mert a megrendelőt nem lehet lebeszélni róla. Ilyenkor jó tudni kinek szabad adni és kinek nem. Vagy legalább érdemes felkészülni arra, hogy lesz, aki nem fogadja el.
Annyiban vitatkozom Tamással, hogy valójában még az utolsó, harmadik pont sem igazán jó alkalom ajándékozásra. Nehéz ugyanis megállapítani, hogy mitől lesz az üveg bor csupán a “kommunikáció eszköze”. Érdemes inkább (ahogy Tamás is írja) a profi, gyors, alapos, személyre szabott kommunikációra helyezni a hangsúlyt. Az újságíróknak pedig egyáltalán nem kell ajándékokat adni.
Az ajándékozás legalább ennyire visszás a médiatervezők esetében is, akik gyakran kapnak kisebb-nagyobb ajándékokat a különböző médiumoktól. Nekik sem volna szabad ilyesmit elfogadni de sajnos ez a kérdés náluk még ritkábban merül fel mint az újságírók esetében.
Galambos Márton
Kreatív, rovatvezető
Sziasztok!
Azok alapján amit leírtam, és amit Márton hozzátett - illetve amit Ti gondoltok erről - elfogadhatóak-e (indokoltak) az alábbi ajándékötletek:
- egy logóváltó sajtótájékoztató esetén egy logó alakú és arculatos pendrive, amin rajta van több reklámfilm, prezentáció, filmes kampányösszefoglaló? (Nagy tárhelyre van szükség a háttéranyagok átadásához, az új logóarculatot mutassa). Elfogadhatja-e az újságíró, ha másképp nem tudna hozzájutni az anyagokhoz, illetve köteles visszaküldeni?
- Repülőgépen jegyzi el egymást egy celebrity pár - úton egy romantikus célállomás felé - és egy bulvárlap újságírója is velük tart, hogy beszámoljon az eseményről. De még aznap visszarepül. Nem fogadhatja el a légitársaságtól a jegyet? A szerkesztőség foglalkozna-e a témával, ha neki kéne fizetnie kollégája útját?
Lebeszéljem a légitársaságot a felajánlásról, ezzel kockáztatva a sajtó részvételét?
Üdv,
Tamás
Szia Tamás!
Pendrive.
nekem személyesen sok függne azon, hogyan kapom meg. ha a pendrive különösebben csomagolás nélkül van benne a sajtóanyag mellett a dossziéban és a közlemény végén jelzitek, hogy képek, háttéranyagok a pendrive-on, akkor megadnám magam és túlzásnak tartanám otthagyni azt, amin fontos információk vannak. másként jön ki a dolog, ha elfele menet hoszteszek zacskós, dobozos ajándékokat osztanak. én ilyenkor nem fogadom el.
Repülőút.
nehezebb eset, már az előző bejegyzésben is majdnem kitértem rá. egy ideális világban az ilyen utakat minden kiadó/média - ha az újságíró fontosnak tartja, hogy ott legyen- kifizet, még akkor is ha valamilyen cégtől érkezett a meghívás. a BBC útmutatásaiban is az szerepel, hogy alapesetben minden utat a BBC fizet. ha mégsem, akkor az újságíró nem adhat garanciát semmilyen tartalmi ellenszolgáltatásra és természetesen az út finanszírozója nem befolyásolhatja a beszámoló/tudósítás tartalmát. (Mi a Kreatívnál mindig ez utóbbi szerint járunk el, ha meghívást kapunk.)
a gyakorlatban itthon ez másképp van, ebben a médiatulajdonosoknak is nagy felelőségük van mert csak kevés esetben érzik át az ilyen költségek szimbolikus jelentőségét és nem költenek rá. azt hiszem az utakkal kapcsolatban talán még rosszabb is a helyzet mint az ajándékok esetében. ha valaki ilyet fizet egy újságírónak, szinte egyértelmű számára, hogy pozitív beszámolót kap cserébe és sokszor az újságíró is lekötelezve érzi magát.
A helyedbe én elhívnám az újságírót és kifizetném az útját. Mivel neked pr-esként alapvetően a megbízód érdekeit kell képviselned, azt hiszem a leghatékonyabb eljárás itt is az, ha tudod milyen újságíróval van dolgod. Azért remélem, hogy egyre több olyan újságíróval találkozol, aki elfogad és utána független módon tájékoztatja olvasóit.
Szerintem ezek íratlan szabályok: tudni kell a tól-ig határt, mindkét oldalon. Túlzásba nem szabad vinni, kész.
A pendrive sztem teljesen OK (gondolom OTP;
A repülőgépes sztorit viszont jól értem? a repülőgép-társaság (csak nem a wizz air??) a maga javára akarja fordítani a celebrity pár eljegyzését, és még újságírót is reptet az ügy érdekében? khmm…
A szerkesztőség egyébként akár “reptethet” is, de az a sztár pár kategóriájától függ… pl. Tornóczky Anitáért nem fognak reptetni…
Sziasztok,
Papete 2-ből 1 talált, de jobb lenne, ha nem nevesítenénk. Szívesen osztok meg veletek gyakorlati eseteket, de oda kell figyelnem a cégek érzékenységére is. Ráadásul lesz köztük fikció, és olyan eset is, ami nem velünk történt meg.
OK, elfogadom, a legbölcsebb ha “érzésből” csinálom. De ezek szerint Te is tudod papete, hogy nincs két egyforma gyakorlat.
Ugyanakkor ha abból indulok ki, amit Márton állít, hogy elsősorban a megbízó érdekeit kell képviselnem, akkor tágabb a mozgásterem. Ezért nem értek teljesen egyet papete véleményével, miszerint a légitársaság csak a maga javára fordítja egy pár eljegyzését. Egy pár eljegyzi magát, függetlenül minden külső szándéktól; egy médium szereti ezeket a híreket, és szimpatikus neki a célállomás is mert sok izgalmas, érdekes lehetőséget kínál, ami az olvasóit is érdekelheti; a pár számára fontos, hogy szerepeljen a sajtóban.
Csak össze kellett hoznom az érdekelt feleket, mégha közben a menedzser és az újságíró munkájának egy részét is elvégeztem.
Nem egy hírt, hanem egy komplett történetet adtam a szerkesztőségnek, amit elmesélhet. Egyébként meg nem kell megemlíteni a cikkben a céget ahhoz, hogy tevékenységének egy kedvezőbb aspektusát, vagy egy különleges célállomását jelenítsem meg.
Kedves Tamás, szerintem ponthogy nem “érzésből” kellene csinálni, hanem személyreszabott módszerválasztással: vagyis ismerned kell az adott szakmában dolgozó újságírókat és lehetséges, hogy másképp kell/lehet elérni az egyik és a másik szerkesztőnél, hogy a megbízód érdekei érvényesüljenek. Ezzel lehet csökkenteni a konfliktusokat és a csalódásokat. (Az persze egy egészen más eset, hogy vajon mikor jön el a pillanat, hogy egy PR tartalmú találkozón a legnagyobb médiumok és hirdetők arról egyeztessenek, hogy az újságírókat hogyan kezeljék a költségek visszaszorítása érdekében)
Szerintem ez az egyetlen követhető, példamutató út :
idézet Kreatív oldaláról:
“Tisztelt Olvasóink!
[2007.02.15.]
Karácsonykor a szerkesztőségeket ajándékokkal halmozzák el a cégek, civil szervezetek és pártok. Újságíróként azonban nem fogadhatunk el ajándékot, hiszen a küldőkről munkánk során írunk, és a sokszor nagy értéket képviselő ajándékok azt a látszatot alakítanák ki, hogy nem kezeljük őket pártatlanul.
Ezért az idén a Kreatív, a Kreatív Online, a Manager Magazin, az Origo, a Pesti Est, a Homegarden és az Élelmiszer című lapok szerkesztőségei közösen úgy döntöttek, hogy az ajándékokat jótékonysági árverés formájában az újságírók megvásárolják.
A 2007. január 5-i árverésen 283 ezer forint gyűlt össze. A befolyt pénzt a hajléktalanokat segítő Menhely Alapítvány VI . kerületi, Kürt utcai szolgálatának adományoztuk.” www.kreativ.hu
Hi!
Etikai kódexem 28. oldal 8§ :
“5000 forint alatti ajándékokat soha nem fogadok el.
5000 és 100 ezer forint között mérlegelem az elfogadásukat.
100 ezer forint feletti ajándékokat pedig mérlegelés nélkül elfogadok”
:)))
Ok, persze most csak marháskodom.
Ezzel inkább azt szerettem volna jelezni, hogy szerintem egy az egész újságíró ajándékozás ügy masszívan túl van lihegve.
Sőt, én személy szerint ezt egyfajta pr-fogásnak tartom azoknak a sajtótermékeknek a részéről is, akik nagy dirrel-durral kommunikálják, hogy ők nem-nem soha, semmit, amit meg igen, azt elárverezik és az éhezőknek adják.
Ha ezzel nem pr-céljuk van, akkor miért kommunikálják ennyire???
Alapvetően a sajtótájékoztatókat kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt, ezért többnyire csak karácsonykor találkozom azzal a helyzettel, hogy ajándékok várnak a kiadóban.
Ilyenkor a következőt teszem: megfogom és hazaviszem. Na, bumm.
Én nem kértem, megköszönni sem fogom, ajándékot sem küldök cserébe, hazaviszem és két hónap múlva már hipnózisban sem tudom felidézni, hogy melyiket kitől kaptam.
Nem fogok excel-táblázatot vezetni, hogy aszonnya: az RTL Klub sokat küldött, a Tv2 keveset, tehát a következő cikkemben 2 mondattal több rosszat írok a Tv2-ről. Muhahaha.
Ez azért normáliséknál nem így működik!
Van például egy Zone Reality feliratú zseblámpám. Tök jó. Erős fénye van. Egész masszív. Amióta 3 éve megkaptam, ez az első alkalom, hogy leírom a csatorna nevét valahol. Azért ezt ne nevezzük már korrupciónak. Ez azért nem az a helyzet, mintha éjjel egykor, egy mélygarázsban 986 ezer forintot adna át X médium vezetője, hogy ezentúl csak jót és szépet írjak róluk.
Összefoglalva: nem éreztem soha, hogy a küldött ajándék bármennyire is befolyásolta volna bármelyik céggel a kapcsolatomat.
Az, hogy X médiacéggel jóban vagyok-e az egészen más dolgokon múlik. Általában személyes kapcsolatokon. Kapok-e mindig infót tőlük? Hasznos-e amit adtak? Készségesek-e? Át akarják-e utólag írni a cikkben a közcímeket? Felemlegetik, ha ezt nem teszem meg? Nagyjából ezeken…
X médiacég X vezetőjével jóban vagyok. Y médiacég Y vezetőjét speciel rühellem. Utóbbi küldhet nekem iPod-ot karácsonyra, attól még nem fogom őt többször keresni.
Megjegyzem, egy jó személyes kapcsolat sokkal elfogultabbá tehet egy újságírót, mint egy 16 786 forint értékű ajándék, vagy sajtóút. Na, ez már sokkal komolyabb probléma. Mármint az, hogy az ember a személyes érzelmeit, hogyan tudja ilyen helyzetben kikapcsolni.
Persze lehet papolni az ajándékok kapcsán etikáról, meg megvesztegethetetlenségről (de jó szó), jól is hangzik, lehet kommunikálni, de a gyakorlatban zérus relevanciája van.
Szerintem.
Heszler Róbert
Marketing & Média
Kifejezetten örülnek az emberek ha kapnak valamit ajándékba
és a legfontosabb, hogy ezt - ingyen!
Logos reklám ajándék a legjobb marketing fogás.